Aradi Magyar Színház

Él és évadot tart

Karácsonyi Zsolt: Él és évadot tart /Nyugati Jelen (Arad), 2003. augusztus 30./
http://archiv.nyugatijelen.com/2003/2003%20augusztus/aug.%2030-31%20szombat-vasarnap/

Az aradi magyar színjátszás nagy hagyományokra tekint vissza. Ma is áll az az épület, amelyben a város közönsége elõször tekinthetett meg igazi színházépületben játszott darabokat.

Az aradi színházi élet hosszú és nehéz utat járt be az elmúlt kétszáz évben. Számos amatõr és félamatõr társulat próbálta meg újra elevenné tenni Thalia mûvészetét – Aradon. Legutóbb tavaly indult el hasonló kezdeményezés. A Böszörményi Zoltán és a Jelen Ház pártfogását élvezõ társulat jól indult, azonban a pozitív visszajelzéseket egy idõre beárnyékolta a különbözõ sajtóorgánumok által mesterségesen szított ellentét, a közzétett anyagok burkoltan, vagy nyíltan azt vetítették a nagyközönség elé, hogy az Aradi Magyar Színház halva született ötlet. A hogyan továbbra Böszörményi Szabolcs Sándornál, az Aradi Magyar Színház ügyvezetõ igazgatójánál kerestük a választ.

– Igazgató úr, merre tart jelenleg az Aradi Magyar Színház? 

– Ahhoz, hogy jövõbeli terveinkrõl beszélhessünk, egy gondolat erejéig vissza kell nyúlnunk a múltba, amikor a sajtóban megjelent, tendenciózusan félretájékoztató anyagok annyiban érték el céljukat, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Színmûvészeti szakának idei végzõs hallgatóival folytatott szerzõdést elõkészítõ tárgyalásaink zátonyra futottak, a fiatal mûvészekben nem volt elég bátorság az aradi próbatételhez. E fejlemények stratégiaváltásra kényszerítettek, és emiatt a következõ évadban befogadó színházként mûködünk. Természetesen, az Aradi Magyar Színház nem mond le eredeti célkitûzésérõl, vagyis könynyen mozgatható stúdió-társulatként keresi föl régiónk szórványmagyarságát, hogy elvihesse az anyanyelvi kultúrát, az összetartozás eszméjét minden olyan magyarok lakta településre, ahova a nagy színtársulatok nem tudnak eljutni.

– Jelenleg nincs saját társulata az Aradi Magyar Színháznak. Miként kívánják az említett célt megvalósítani? 

– Természetesen hivatásos színházakkal kötött szerzõdések alapján, meghívásos alapon mutatunk be a Jelen Ház, illetve a vidék elõadótermeihez is alkalmazkodni képes kisebb stúdió-darabokat.

– Mikor indulna az évad? 

Szeptember tizedikén 19 órai kezdettel a Csíky Játékszínnel együttmûködve mutatnánk be Márdirosz Ágnes Szép Fehér Annácska címû balladaestjét. Hogy még színesebbé tegyük az estét, az elõadás után bocsátjuk szárnyra az Irodalmi Jelen Könyvek sorozat egyik legújabb kötetét. Szeptember huszonnegyedikén rendkívüli elõadásnak lehetünk tanúi, hiszen színházunk meghívására a Csíky Játékszín és a Nagyváradi Szigligeti Színház mûvészei közösen mutatják be Mese habbal címû zenés-táncos-komikus “habszódiájukat”.

– Szakmai körökben többen is nehezményezték, hogy az aradi társulat csupán zenés-táncos, könnyed darabokat ad elõ. Kívánnak-e változtatni az eddig kialakult képen? 

– Az állításra teljesen rácáfol Éder Enikõ Csóka-csivitelõ címet viselõ, Nyugaton is nagy sikert aratott egyéni mûsora, amelynek tartalmi gazdagsága és érzelemvilága egy egészen másfajta színházi beszédmódot képvisel. Ezt az elõadást szeretnénk elvinni a régió számos településére is, egy késõbb meghatározandó program szerint. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik Kocsárdi Levente Marmeladov címû Bûn és bûnhõdés-adaptációja. Ugyancsak a mûsorunkon szereplõ komolyabb mûfajt képviseli Kincses Elemér Uniter-díjas Csatorna címû darabja, valamint Sartre Zárt ajtók címû mûve. Természetesen a könnyebb mûfajról ezután sem mondhatunk le, ilyen lesz Karinthy Gellérthegyi álmok-ja, és egy tíz szereplõt felvonultató kabarémûsor.

– Gondolnak-e a fiatalabb nemzedéket színházba csalogató elõadásokra? 

– Hogyne. Pontosan ezt a közönségréteget célozza meg a Temesvári Csiky Gergely Színházzal közösen tervbe vett Lúdas Matyi, amely egyszerû díszletezésének köszönhetõen a régió bármely iskolájában bemutatható majd.

– Folytatni kívánják-e a tavaly elkezdett vidéki elõadás-sorozatot? 

– Amint elõbb is említettem, az Aradi Magyar Színház könnyedén mozgatható stúdió-társulatával folytatni szeretnénk a vándortársulatok népnevelõ tevékenységét. Legfõbb célunk egy órányi mosolyt varázsolni a mindennapi gondoktól megkövesedett arcokra. Tavaly harmincöt elõadást tartottunk a régióban és tanulmányt lehetne írni a kultúrházaink állapotáról, mert felléptünk decemberben fûtetlen teremben, olyanban is, amelyet magunknak kellett elõadás elõtt kitakarítanunk, sõt még olyan kultúrházban is, amilyent jobb helyeken életveszélyessé nyilvánítanak.

– Tudvalevõ, hogy a színház életre szóló és bizonyos értelemben veszélyes mesterség. Készülnek-e arra, hogy egy állandó társulat fenntartásával járó kihívással is szembenézzenek? 

– A befogadó-színházi státus nem lehet végcél, csak átmeneti állapot. Egy állandó stúdiószínpad létrehozásán dolgozunk. Az anyagi eszközeink megvannak hozzá. Elõrehaladott tárgyalásokat folytatunk a megfelelõ színházi szakemberek megtalálása érdekében, a hozzánk szegõdõ mûvészeknek rendkívül elõnyös feltételeket biztosítunk. Az Aradi Magyar Színház él, rugalmasan alkalmazkodik a mindenkori helyzethez, ami az életképesség legjobb bizonyítéka.