Aradi Magyar Színház

Meister Éva Árva Bethlen Katája

Jámbor Gyula: Meister Éva Árva Bethlen Katája /Nyugati Jelen, 2011. december 9./
http://www.nyugatijelen.com/kultura/meister_eva_arva_bethlen_kataja.php

Mivel lehetett volna stílszerűbben felvezetni az Árva Bethlen Kata c. Kocsis István-monodráma előadását, mint a 90. zsoltárral (Tebenned bíztunk eleitől fogva), a református vallás egyik legjellemzőbb énekével?

De ki volt Árva Bethlen Kata (1700–1759)?

Erdély patinás protestáns főúri családjából származott, apja az enyedi kollégium világi kurátora, nagyapja, nagybátyja erdélyi kancellár, ez utóbbi neves történetíró is. 17 éves korában Katát feleségül adták Haller Lászlóhoz, akinek csak egy hibája volt az ifjú feleség szemében: katolikus vallása. 19 évesen özvegységre jutott, majd 1722-ben férjhez ment a jóval idősebb Teleki József grófhoz, akivel tíz évig élt egyetértésben. Két házasságából született hat gyermeke közül négy meghalt, kettőt erőszakkal elvettek tőle, hogy katolikus vallásban neveljék. 

Második férjének halála után neve mellé maga ragasztotta az Árva jelzőt.

Drámai életét, az őt ért számtalan csapást a napló és a memoár elemeit ötvöző önéletírásában örökítette meg, 1744-től haláláig írta, 1762-ben adták ki először. Életében napvilágot látott viszont imádságoskönyve. Tudni kell még róla, hogy az özvegy korának neves gyógyítója volt – ismereteit orvosoktól, orvosi könyvekből szerezte –, erős támogatója a református vallásnak, a könyvkiadásnak (például a jónéhány évig udvari papjaként szolgáló Bod Péter Magyar Athenása, az első magyar irodalmi lexikon megszületése is jórészt neki köszönhető), bőkezű mecénása az erdélyi református kollégiumoknak. Végrendeletében a nagyenyedi kollégiumra hagyta értékes könyvtárát, ami azonban 1849-ben teljesen elpusztult.

Árva Bethlen Kata tragikus és példás életét Kocsis István erdélyi (később Magyarországra áttelepült) író örökítette meg monodrámában, amelyet már az 1970-es évektől több hazai művésznő tűzött műsorára. Meister Éva, amint lapunknak elmondta, 1997-ben játszotta először: a Brassó megyei Olthévízen akkor rendeztek nemzetközi Árva Bethlen Kata- és Bod Péter-konferenciát, a falu tiszteletese pedig őt kérte fel  a monodráma előadására. Az akkor már Magyarországon élő művésznőt sorsa valósággal predesztinálta erre a szerepre: olthévízi születésű (Bethlen Kata ott élte le életének egy részét), az ottani Haller-kastélyban járt iskolába. „Ezt a szerepet – mondja – nem lehetett kihagyni az életemből.” És milyen jó, hogy nem hagyta ki: nagyszerű előadás lett belőle, amelyet az elmúlt 14 évben számtalanszor bemutatott Erdélyben, Magyarországon és sok más országban, ahol magyarok élnek. És nem csoda, ha mindenütt nagyon jól fogadták, a művésznő rendkívül érzékenyen, a lélek sok-sok húrján játsztva eleveníti meg hősnőjét: az édesanyjával vitatkozó, az apró örömök fölött örvendező fiatal lányt, az asszony keserűségét, amikor felfedezi, hogy férje elárulta, a gyermekét sirató anyát, az isteni bölcsességben a rámért csapások miatt már-már csalatkozó lényt, a gyermekei elvétele miatt magát vádoló, önmarcangoló szülőt… Most, keletkezése után négy évtizeddel a néző előadás közben sokszor rádöbben, mennyire időszerű Kocsis István műve, ha az előadó megfelelően hangsúlyozza bizonyos részeit, és mennyivel túlmutat egyetlen ember sorsán. („Szabadságával tudhat-e élni az, akinek fején nehéz bakancsok tipornak?”) És Meister Éva így játssza a maga által kitűnően meghúzott (eredetileg sokkal terjedelmesebb) darabot: minden benne van, ha csak egy-két mondat erejéig is, ami lényeges Árva Bethlen Katáról, de az előadás semmivel nem megy túl a néző által befogadható optimális hosszúságon, és egy nagyon szépen megkomponált zárójelenettel fejeződik be.

Köszönjük Meister Évának, hogy eljött hozzánk – sajnálhatja, aki nem tudott időt szakítani magának arra, hogy megnézze az előadást. Jövő áprilisban azonban ismét találkozhatunk vele, akkor majd számos előadóestet tartalmaző repertoárjának a Kék angyal c. sanzonestjét hozza Aradra.